Lehetséges-e a magyarországi természeti adottságokat figyelembe véve, egy környezeti szempontból fenntarthatóan működő energiarendszert létrehozni? Lehetséges-e a súlyosan környezetterhelő és komoly biztonsági kockázatokat jelentő atomenergia és fosszilis alapú technológiák mellőzésével, megújuló alapon ellátni a hazai energiaigényeket? Az Erre van előre - Vision 2040 Hungary 2.0 egyértelmű igennel válaszol a kérdésre! A fenntartható energiagazdálkodás felé vezető utat bemutató kötet itt letölthető.
A villamos áram és a hőenergia a „civilizált” társadalmakban - kis túlzással - az ivóvízzel és a táplálékkal egyenértékű életfeltételek. Éppen ezért a kellően felkészült döntéshozók számára a fosszilis energiahordozók megfogyatkozásának problematikája és az energiaszektor már-már elviselhetetlen környezetterhelése olyan természettudományos felismerések és egyben figyelmeztető jelek, amely az energetikai önellátás felértékelődésének és a környezetkímélő megoldások irányába mutat. Az energiaszektor tehát egyre inkább olyan stratégiai ágazattá válik, amelynek biztonsága és függetlensége kulcsfontosságú, életbevágó. Számos egyéb mellett ez a legfőbb magyarázata annak, hogy a legtöbb észak- és nyugateurópai ország egy olyan energiaforradalom kellős közepén tart, amely a helyben rendelkezésre álló megújuló energiaforrások felhasználását és az energetikai hatékonyság radikális javítását preferálja. Ennek alátámasztására szolgáló adat, hogy 2000 és 2013 közötti időszakban a 105 GW szélerőmű és 80 GW napelem-kapacitást telepítettek, ugyanakkor 13 GW atomerőművi, 19 GW szénalapú és 24 GW olajtüzelésű kapacitást (EWEA 2014) vontak ki az EU-ban (összehasonlításként a paksi atomerőmű kapacitása 2 GW).
Mindeközben Magyarországon energetikusaink jó része az atomerőműépítés, döntéshozóink az aktuális választások elé időzített rezsicsökkentés lázában égnek. Ez különösen a fentiekben felvillantott azon energiaforradalom fényében kellene elgondolkodtató legyen, amely során az úgynevezett „fejlett térség” egyre határozottabban fordul az ezzel gyökeresen ellentétes, fenntartható, új megoldási irány felé. Az atomenergiában ma már leginkább csak a környezeti szempontokat kevéssé mérlegelő fejlődő országok látnak fantáziát. A természeti erőforrások, illetve az ezekből nyerhető szolgáltatások (mint az áram vagy a hő) ára pedig a korlátosan rendelkezésre álló készletekkel összefüggésben a természettudomány és a közgazdaságtudomány törvényei szerint mindenhol emelkedik. Ezen energia- és környezetpolitikai aktualitások kapcsán merül fel a kérdés, hogy lehetséges-e a magyarországi természeti adottságokat figyelembe véve, egy környezeti szempontból fenntarthatóan működő energiarendszert létrehozni. Lehetséges-e a súlyosan környezetterhelő és komoly biztonsági kockázatokat jelentő atomenergia és fosszilis alapú technológiák mellőzésével, megújuló alapon ellátni a hazai energiaigényeket?
2007-től folyó munkánk első gyümölcseként 2008-ban publikáltuk azt a tanulmánykötetünket, amely Az energiagazdálkodás és az emberi tényező címmel az energiagazdálkodás és -tervezés társadalomtudományi összefüggéseire hívta fel a figyelmet. 2011-ben jelent meg kutatócsoportunk első hosszútávú energiaforgatókönyve, amelyben arra a kérdésre kerestük a választ, hogy hogyan valósítható meg egy környezeti szempontok szerint működő energiarendszer. Határozott véleményünk már akkor is az volt, hogy egy fenntartható energiarendszer 2040-ig létrehozható és működtethető lenne a magyarországi természeti és környezeti adottságokhoz igazítva - ráadásul társadalmi léptékben, minden költséget figyelembe véve - lényegesen olcsóbban, mint bármely más megoldás. A választás meghatározóan szemléletmód, értékrend, ismeretek, etikai összefüggések és a fentiek alapján végeredményben politikai döntés kérdése.
Jelen tanulmánykötetünk ennek az első koncepciónak csupán kiegészítése, bővítése és pontosítása. Megközelítésmódunkat továbbra is az jellemzi, hogy a felvázolt koncepció egyfajta „best case scenario”, amely elsősorban a döntéshozatali szempontok tekintetében feltételez egy, a maihoz képest gyökeresen eltérő hozzáállást. A döntések kapcsán ugyanis véleményünk szerint egy természeti meghatározottságra volna szükség, vagyis a jelenleginél lényegesen alaposabb természettudományos ismeretekre, valamint a 4-5 éves politikai ciklusokon átívelő hosszú távú gondolkodásra, illetve globális léptékű kitekintésre.
dr. Munkácsy Béla
szerkesztő, az „Erre van előre” kutatás vezetője
A kötet az ELTE TTK, Környezet- és Tájföldrajzi Tanszék „Erre van előre” kutatócsoportja
és a Környezeti Nevelési Hálózat Országos Egyesület gondozásában készült, 2013-2014-ben, alább letölthető.
Erre van előre - Vision 2040 Hungary 2.0
