Biztonságos?

2014. szeptember 27. - Josef K

11./ Az atomerőmű egyesek szerint az energiatermelés legbiztonságosabb, mások szerint legveszélyesebb módja? Mi az igazság?

Az atomerőművek a víz felmelegítésére létrehozott legbonyolultabb berendezések, tehát számolni kell rendszeres meghibásodásukkal. A műszaki problémák eddig legalább 25 esetben okoztak jelentős balesetet, ezek egy részében radioaktív anyagok is kerültek a környezetbe. A csernobili katasztrófa hatásával összefüggő rákos megbetegedések a leg-újabb kutatások szerint Európában csaknem 1 millió embert érintettek. A beavatkozást igénylő – radioaktív cézium-137-el szennyezett – terület kiterjedése 200 000 km2 volt, a tilalmi zóna kiterjedése 2827 km2, ez nagyobb, mint Nógrád megye (2544 km2). A fukushimai baleset következményei egyelőre beláthatatlanok, de a Nemzetközi Nukleáris Eseményskála szerint a csernobilihez hasonló probléma kibontakozásával kell számolnunk. A radioaktív víz az erőműből megállíthatatlanul ömlik az óceánba, melynek partmenti szakaszán a megengedett határérték többezerszeresét mérik folyamatosan.

A környezeti és baleseti kockázatok kiterjednek az atomenergia előállításának teljes életciklusára:

A hagyományos mélyművelésű bányászat során – amely különösen a lencsés kifejlődésű érctelepek esetében jelent megoldást – a felszín alatti járatokban dolgozóknál a radon sugárzás okoz súlyos egészségkárosodást.
A külszíni bányászatnál a kiporzás radioaktív hatása jelent problémát.
Mind a bányászatnál, mind a különféle feldolgozási folyamatok során gondot jelent a keletkező hulladékoknak az átlagosnál magasabb radioaktivitása, ezért minden esetben a kiporzás csökkentésére kell törekedni – teljesen megakadályozni sajnos nem lehet.
Újabban felmerült a mélyművelésű bányászat kiváltása „korszerűnek” tekintett felszín alatti perkolációs technológiával. Ennek során a mélybe pumpált, majd visszaszivattyúzott nagy mennyiségű kénsavval oldják ki a hasznosításra szánt terméket a kőzettestből. Ez azonban brutális beavatkozást jelent a felszín alatti kőzetviszonyokba.
Az ércfeldolgozás illetve a fűtőelem-gyártás során nagy mennyiségű veszélyes hulladék keletkezik, amit ártalmatlanítani kell.
A paksi erőmű esetében máig megoldatlan környezeti problémát okoz a keletkező hatalmas mennyiségű hulladékhő Dunába bocsátása.
A biztonsági kockázatok egyre súlyosabb megítélésével egyenes arányban nőnek az ezek kezelésére fordított költségek is. Globális léptékben a legsúlyosabb gond a nagy radioaktivitású hulladékok kezelése. Magyarországon csak az elmúlt négy esztendőben 1,85 milliárd forintot fordítottak a radioaktív hulladék lerakására alkalmas helyszín megtalálására. A kiégett kazetták ideiglenes tárolásának költségei ugyanebben az időszakban 9,2 milliárd forintra rúgtak.

Csernobil és Fukushima után nehéz jóhiszeműnek nevezni az atomerőművek biztonságáról szóló fejtegetéseket.

12./ Megoldott-e a nukleáris hulladék tartós elhelyezése Magyarországon? Mi a helyzet más országokban?

Kis- és közepes radioaktivitású hulladékok az életciklus szinte minden lépésénél keletkeznek, bár ezek mennyisége nagy, elhelyezésük megoldottnak tekinthető. A nagy radioaktivitású nukleáris hulladék elhelyezésére ellenben az első atomerőművek üzembe helyezését követő hatodik évtizedben sincs még megfelelő technológia. A mélyen fekvő, stabil, vízmentes geológiai rétegekben való elhelyezést tartják az egyetlen olyan megoldásnak, amellyel érdemes foglalkozni. 1999-ben helyezték üzembe az első, és máig egyetlen ilyen létesítményt az Amerikai Egyesült Államokban, Új-Mexikóban – azonban nem erőművi, hanem katonai eredetű hulladékok elhelyezésére. A létesítmény területén 2014. február 14-én váratlanul megemelkedett radioaktivitást mértek, ezért a dolgozókat azonnal evakuálták, néhányan közülük még így is a megengedettnél magasabb sugárdózisnak voltak kitéve. A probléma okát hónapok óta keresik, de a hatóságok egyelőre teljesen tanácstalanok. Az üzem működése szünetel. Az érintett területen 12 000 évig (!) tilos földmunkát végezni.

Magyarországon 32 évvel az atomerőmű üzembe helyezése után a magas radioaktivitású hulladékok elhelyezésére még konkrét tervek sincsenek.

A jövő nemzedékekkel szemben súlyos felelőtlenség olyan műszaki megoldást alkalmazni, amelynek következményeit nem vagyunk képesek megnyugtatóan kezelni. Különösen akkor, ha az energia előállítására olyan alternatív megoldások is rendelkezésre állnak, amelyek a környezetet jóval kevésbé terhelik, és nem járnak ehhez fogható műszaki kockázattal.

A radioaktív hulladékok biztonságos elhelyezése világszerte megoldatlan, olyan műszaki kihívás, amely egyelőre meghaladja az emberiség ismereteit.

13./ Biztosítja vagy kockáztatja Magyarország energia-függetlenségét a moszkvai megállapodás? Milyen előnyökkel illetve hátrányokkal jár ehhez képest, ha továbbra is az EU egységesülő energiapiacán vásárolunk áramot?

Piaci illetve ellátási kockázata természetesen az uniós áramimport további növekedésének is volna. Ez a kockázat azonban csak korlátozott, amennyiben az európai partnerekhez képest Magyarország hagyományosan drágán termel áramot. Ha a behozott áram aránya növekszik (vagy éppen a kivitelé, a paksi beruházás következtében), akkor a hazai ellátórendszer egyensúlyát biztosító szabályozásnak ehhez alkalmazkodnia kell. Az európai árampiac egységének erősítésére irányuló uniós törekvések mindenképpen rákényszerítik a tagországokat energiapolitikájuk felülvizsgálatára. Annyi bizonyosnak látszik, hogy e törekvések elutasításának anyagi és politikai kockázata meghaladná az együttműködését.

Az Oroszországgal újabban kötött szerződések hordozzák a nukleáris befektetésekre jellemző valamennyi (finanszírozási, megtérülési, műszaki, biztonsági) kockázatot. E kockázatok egy része túlmutat az energiapolitikán. Itt elsősorban a külföldi államadósság megugrására gondolunk. De fokozza ez a lépés az orosz-magyar energetikai viszony aszimmetriáját is. A szerződésben szereplő vitarendezési mechanizmusok pedig hátrányosak a magyar félre nézve. Valószínűsíthető továbbá, hogy egy Moszkvával kialakuló üzleti vita a paksi beruházás körül átterjedne a kapcsolatrendszer más területeire is (pl. gázszerződés, befektetések).

Szoros és egyoldalú energetikai kapcsolatunk Oroszországgal eddig lényegében geopolitikai kényszerűség volt, további erősítése viszont szuverén döntés, melynek következményeiért a felelősséget a mostani kormánynak kell viselnie.