14./ Összhangban áll-e az uniós versenyjoggal a most kötött szerződés? Megvétózhatja-e az EU, és ez milyen következményekkel járhat?
Az egyezményt az Európai Bizottság egy sor szempontból fogja vizsgálni (közbeszerzés, nukleáris biztonság, versenyjog, esetleg makrogazdasági és pénzügyi hatások). Ezek közül kiemelkedik a versenyjogi szem-pont, az állami szubvenció kérdése. Mivel a beruházás tőkeköltségét a magyar állam átvállalja a Magyar Villamosművek Zrt.-től (MVM), így ez állami támogatásnak minősül, amit a Római Szerződés értelmében engedélyeztetni kell a Bizottsággal. Egy ilyen eljárásban a kérelmező félnek bizonyítania kell, hogy körültekintően járt el a szubvenció megítélésénél, annak mértéke nem haladja meg a beruházás létrejöttéhez szükséges minimumot, hogy e nélkül a befektetés nem valósulna meg, valamint hogy az abból származó társadalmi haszon meghaladja a versenytorzítás mértékét. Ezek a körülmények az új paksi egységek létesí
tésénél nem állnak fenn. Maga a kormány is azt állítja, hogy az áram az állami teherátvállalás következtében még a mostaninál is olcsóbb lesz: vagyis hogy szubvencióként a szükségesnél több adóforintot juttat az MVM-nek.
Úgy tűnik, a szerződő felek nem vetettek számot azzal, hogy megállapodásukat az EU-nak is jóvá kell hagynia. Az erre vonatkozó szankciók hiányában Magyarországnak mint uniós tagországnak egyedül kell majd viselnie minden ebből – esetleg a szerződés meghiúsulásából – származó kockázatot és többletterhet.
Ha a szerződés nem is, a választott finanszírozási konstrukció ellenkezik az uniós versenyjoggal. Az Európai Bizottság magatartását számos tényező befolyásolhatja, de a moszkvai szerződésnek mindenesetre meg kellett volna osztania az orosz féllel az uniós szabályozásból származó kockázatot.
15./ Hogyan befolyásolja Magyarország nemzetközi megítélését, illetve a magyar-orosz kapcsolatokat a szoros energiapolitikai együttműködés Oroszországgal?
Amennyiben a magyar fél atomerőművet akar építeni, tekintettel jelen pénzügyi helyzetére és a technológiai viszonyokra, valóban csak az orosz megoldás tűnik reálisnak. A kérdés érzékenysége miatt azonban célszerű lett volna gondosan előkészíteni a lépést, ügyelve arra, hogy a magyarázat megnyugtassa nyugati partnereinket.
Ehhez képest a szerződést teljesen titokban készítették elő, és váratlanul jelentették be. Ez önmagában is értetlenséget szült.
A kormányzat nem is próbálkozott azzal, hogy a szerződést olyan üzleti lépésnek tüntesse fel, amelynek nincsenek politikai felhangjai. Éppen ellenkezőleg, az ezzel párhuzamosan hangoztatott euroszkeptikus és nyugatellenes nézetek utat nyitottak olyan geopolitikai spekulációknak, amelyek tovább rontják az ország nemzetközi megítélését. Magát a döntést – hiteles kormányzati magyarázat híján – más fővárosokban korruptnak tekintik, illetve olyan politikai üzenetnek, amely a magyar külpolitika elkötelezettségében végbemenő fordulatról árulkodik.
A szerződés időzítése katasztrofális. Az Oroszország és a nyugat közötti elhidegülés időszakában került rá sor, amit a röviddel ez után kirobbanó ukrán konfliktus még inkább kiélezett. Azóta a szerződés külpolitikai „költségei” drasztikusan megemelkedtek, és végrehajthatósága is az Oroszország ellen elrendelhető uniós szankciók függvényévé vált.
Ne csodálkozzunk, ha a rosszul kommunikált és szerencsétlenül időzített moszkvai szerződésből más fővárosokban a magyar külpolitika elkötelezettségében végbemenő fordulatra következtetnek.
16./ Sérthet-e alkotmányos jogokat a kormány illetve az országgyűlés eljárása?
Az Alaptörvény Nemzeti Hitvallásában a következő áll: „Felelősséget viselünk utódainkért, ezért anyagi, szellemi és természeti erőforrásaink gondos használatával védelmezzük az utánunk jövő nemzedékek életfeltételeit.”
A kiégett fűtőelemek évezredeken át súlyos veszélyt jelentenek a környezetre. Nem tudhatjuk, hogy utódaink mindig képesek lesznek-e arra, hogy a nukleáris hulladékok lerakóit megfelelően kezeljék, őrizzék. Lehetséges, hogy valamikor a távolabbi jövőben halálos veszélynek tesszük ki őket.
A paksi bővítés ezen kívül más alkotmányos elvekkel, alapvető jogokkal kapcsolatban is komoly aggályokat vet fel. Ezek érintik:
- az ország függetlenségét (amit a súlyos adósságteher veszélyeztet, valamint az egy- oldalú energetikai függőség egy külhatalomtól)
- a tisztességes gazdasági versenyt (amelyet többek között
a beruházási hitel kamatterheinek átvállalásával sért meg a kormány) - a fogyasztók jogait (akiknek lehetőségét, hogy környezetbarát, megújuló forrásból származó áramhoz jussanak, gyakorlatilag megsemmisíti a döntés, amely a hosszú távú fejlesztéspolitika tengelyébe az atomenergiát állítja)
- az átlátható és fenntartható költségvetési gazdálkodást (az átláthatóságot a döntés-előkészítés titkossága sérti, a fenntarthatósággal ellenkezik a 33 évre vállalt, hatalmas összegű kamatteher, valamint a beruházási költségek átláthatatlan alakulása, beleértve a járulékos beruházásokat övező homályt)
- az emberi méltósághoz, az élethez és az egészséges környezethez való jogot (melyet a kis valószínűséggel bekövetkező, ámde bármi egyébnél pusztítóbb hatású atomerőművi üzemi balesetek veszélyeztetnek, nem is beszélve e létesítmények fokozott sérülékenységéről háborús cselekményekkel illetve terrortámadással szemben).
- A szerződés bizonyos alkotmányos jogokat sért, másokat súlyosan veszélyeztet.
A nukleáris energia használatát világszerte egyre többen tartják összeegyeztethetetlennek a jövő nemzedékekért viselt felelősségünkkel.
17./ Összhangban van-e a paksi bővítés az ország energiapolitikáját meghatározó dokumentumokkal?
A leginkább átfogó, bár időben csak 2025-ig előretekintő program, a Második Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia (még nem véglegesített változata) több más ágazati stratégia mellett tartalmaz egy „Hazai Dekarbonizációs Útiterv” címet viselő fejezetet. Az Útiterv a 2011-ben elfogadott Nemzeti Energiastratégiára hivatkozva a villamosenergia-termelés területén az ún. „atom-, szén-, zöld forgatókönyv” megvalósítását tekinti célnak. A más európai országokhoz képest igen visszafogott dekarbonizációs célok megvalósításának fő eszközeként itt az atomenergia szerepel, bár az, mint láttuk, valójában nem kínál karbonmentes megoldást.
Ezzel szemben a 2009-ben elfogadott Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT), majd a 2011-es Új Széchenyi Terv (ÚSzT) az energiaigényeket egyre inkább megújuló forrásokból, zöld energiából kívánta fedezni, összhangban a zöld gazdaság fejlesztésével. Ezekben a tervekben még hangsúlyosan szerepel az energiatakarékosság, az energiatermelés diverzifikálása, az intelligens hálózatok fejlesztése, a hazai innovációra való támaszkodás, az EU energiarendszereibe történő integráció, valamint a megújuló energiaforrások kiaknázása és ezek munkahelyteremtő potenciálja. A korábbi terv nem is szól Paksról, az utóbbi megemlíti ugyan, hogy a nukleáris energia költségeit vizsgálni kell, összefüggéseinek elemzése azonban egyértelművé teszi, hogy a tervezők nem számoltak a nukleáris energia további térnyerésével.
A 2009-től 2014-ig érvényes harmadik Nemzeti Környezetvédelmi Program, illetőleg a 2013-ban elfogadott Nemzeti Fenntartható Fejlődés Keretstratégia sem tesz említést a nukleáris energia felhasználásáról, ehelyett az energiatakarékosságot és a megújuló energiák növekvő felhasználását irányozzák elő. Az eddig követett hazai gyakorlatban, sajnos, ezek a törekvések nem tükröződnek.
A hivatkozott kormányzati dokumentumoktól jelentősen eltérő terveket fogalmaz meg időről-időre a hazai energetikai ágazat. A Nemzeti Energiastratégia (2008-ban és 2012-ben is készült ilyen) vagy a Környezet és Energia Operatív Program ismételten felveti a paksi erőmű bővítésének lehetőségét. Ezekről a dokumentumokról azonban eddig azt hihettük, hogy inkább csak a befolyásos nukleáris energia ágazat érdekérvényesítési törekvéseit juttatják kifejezésre, hiszen szemben álltak – papíron legalábbis – a társadalom- és gazdaságfejlődés fő irányáról elfogadott hivatalos dokumentumokkal.
A különféle kormányzati stratégiai dokumentumok egymásnak ellentmondó célokat fogalmaznak meg. Az alacsonyabb szintű energiapolitikai tervek szemben állnak a magasabb szintű, az ország hosszú távú érdekeit megjelenítő általános tervekkel.
18./ Jogszerű volt-e a döntés előkészítése?
A nukleáris technológia alkalmazása, és annak aránya kiemelt politikai jelentőséggel bír, ezért az 1996-os Atomenergia törvény új atomerőmű létesítése vagy meglévő bővítése előkészítésének megkezdését az Országgyűlés előzetes, elvi hozzájárulásához köti. Ezt a hozzájárulást a Magyar parlament 2009-ben egy néhány oldalas előterjesztés alapján egy 98%-os többséggel elfogadott, 5 soros határozatban meg is adta. A kérdés az, hogy mit is jelent valójában az előkészítés megkezdése, azaz mihez kellett volna az Országgyűlésnek hozzájárulnia. E tekintetben iránymutatónak számít az Országgyűlés egy évvel korábban, 2008-ban elfogadott energiapolitikáról szóló határozata, ami a Kormányt az új atomerőművi kapacitásokra vonatkozó döntés-előkészítő munka elkezdésére kérte fel. Ez a döntés-előkészítés a határozat szerint csak a szakmai, környezetvédelmi és társadalmi megalapozásra terjed ki, ide értve a beruházás szükségességére, feltételeire, az erőmű típusára és telepítésére vonatkozó javaslatok kidolgozását. Erről kellett volna tehát 2009-ben előterjesztést tenni. Ezekről a kérdésekről azonban a Magyar Országgyűlés nem kapott tájékoztatást, az előkészítésben az érdemi döntés jogát a Kormány magához vonta, és a parlamentre csak a kormány döntése alapján megkötött nemzetközi szerződés ratifikálása maradt.
A formai hiányosságok mellett nem feledkezhetünk meg a tartalmiakról sem. A döntés és annak előkészítése ellenkezik az 1995-ös környezetvédelmi törvényben lefektetett egyes alapelvekkel. Ilyen az elővigyázatosság elve, a szennyező fizet elv, valamint a közösségi részvétel elve. Mint láthattuk, a vállalkozás az ország távlati terveivel, a fenntartható fejlődés céljaival, valamint a környezetvédelem érdekeivel sem áll összhangban.
Az új paksi erőművi blokkokról hozott döntés szakpolitikai alapelveket sért, előkészítése pedig nem felel meg az ágazati jogszabályoknak. Mindez összeegyeztethetetlen a jogállamiság elvével, amit az ország Alaptörvénye kimond.
Ha esetleg kimaradt valami...
Jogszerű?
A Paks vobiscum? című kiadvány egyben letölthető ide kattintva.
