Környezetkímélő?

2014. szeptember 27. - Josef K

6./ Miért a megújulók fejlesztését támogatják az Európai Unióban? Miért döntött úgy számos ország, hogy nem épít többé atomerőművet?

Egy ország jövőjének felelős tervezése megköveteli, hogy az energiapolitikai döntéseket ne az egyes projektek szintjén, hanem tágabb összefüggéseikben vizsgáljuk. Ezen a szinten a megújuló energiaforrások alkalmazásának előnyei nyilvánvalóak. Az Európai Unióban zajló energiapolitikai fordulathívei leggyakrabban az alábbi érvekre hivatkoznak:

Az áttérés a megújuló forrásokon alapuló energiatermelésre csökkenti a kontinens országainak energetikai kiszolgáltatottságát egy olyan világban, ahol az önellátás stratégiai előnyei mindinkább felértékelődnek.
Ösztönzi az ellátó rendszerek decentralizálását, ami egyszerre javítja az ellátásbiztonságot, valamint a kisebb léptékű, helyi energetikai vállalkozások versenyképességét.
Ahol a kutatás-fejlesztési forrásokat erre a területre koncentrálják, ott már néhány éven belül olyan technológiai exportra nyílik lehetőség, amely az egész nemzetgazdaság számára meghatározó bevételi forrást jelent hosszú évtizedeken át.
A megújuló szektorba történő beruházások a nemzetközi tapasztalatok szerint minden más energetikai ágazatnál legalább ötször több munkalehetőséget kínálnak.
A megújuló forrásokon alapuló termelés okozza a legkisebb környezetterhelést, ezért a környezetvédelmi kiadásokban már középtávon is radikális csökkenés mutatkozik. Ennek logikus következménye az energiaszektorhoz köthető egészségbiztosítási kiadások nagyarányú (60-70%) visszaesése is.
Bebizonyosodott, hogy a megújuló források részesedésének gyors növelése választ kínál a fosszilis energiahordozók kimerülésének kihívására.
Nélkülük nehezen volna teljesíthető az üvegházgázok kibocsátásának radikális csökkentésére vonatkozó európai kötelezettségvállalás.

A nukleáris energiatermelést elutasító európai országok álláspontját az ellátásbiztonsági, környezetvédelmi és gazdasági megfontolások mellett döntően befolyásolta a fukushimai katasztrófa. Ez ismét bebizonyította, hogy az atomerőművek olyan – kis valószínűséggel bekövetkező, de felbecsülhetetlenül súlyos következményekkel járó – biztonsági és baleseti kockázatokat hordoznak, amelyek egy demokratikus közegben egyre nehezebben kezelhetők. Az európai közvélemény annak is a tudatában van, hogy a radioaktív hulladékok kezelésére a mai napig sem sikerült biztonságos megoldást kidolgozni. A tízezer éves távlatban történő tárolást sem etikailag, sem gazdasági szempontból nem tartják elfogadhatónak.

7./ Eleget tehetünk-e atomerőmű nélkül a biztonságos ellátás és a dekarbonizáció (üvegházgázok kibocsátásának csökkentése) kettős követelményének?

Igen. Erre számos európai ország szolgál példaként, ahol a hazánkénál lényegesen magasabb életszínvonal és gazdasági teljesítmény ellenére sem állítottak üzembe atomerőművet – és ezt a jövőben sem tervezik. Az EU-ban az üvegházgázok radikális, 80%-os csökkentése körvonalazódik általános követelményként, de vannak országok, ahol ezzel sem érik be. A dán kormány például az energiaszektorban 2050-re a megújuló energia 100%-os részarányát kívánja elérni, ami a teljes gazdaságra vetítve a karbonkibocsátás 90%-os csökkentését jelentené. Az eddigi eredmények tükrében a cél elérhetőnek tűnik. Ezt támasztja alá a műszaki értelmiség összefogásával, a Dán Mérnökök Társaságának koordinálásával 2006-ban készített energiaprogram és 2009-ben publikált klímaterv is. A fenti dokumentumok meghatározzák azt az utat, amely a biztonságos energiaellátás fenntartásával vezet a teljes dekarbonizáció felé.

A hazai kiindulási helyzet persze más, de nincsenek gyökeresen eltérő feltételek a Kárpát-medencében sem. Első lépésben, 2032-ig, vagyis a jelenlegi paksi blokkok várható leállításának kezdő időpontjáig előretekintve nem csak technikai, de közgazdasági értelemben is reális, hogy a magyar áramigény 25-30%-át nap- és szélerőművek termeljék meg. Ezt az eredményt számos hasonló adottságú európai ország már most túlszárnyalta, így egyértelműen kijelenthetjük, hogy ez az irány valódi alternatíváját képezheti a nukleáris blokkok 2020-as évtized közepére tervezett fejlesztésének. Egy ilyen megújuló energia beruházási program összértékét 2600 milliárd forintra becsüljük, ami a termelt energiaegységre vetítve kisebb, mint a tervezett atomerőmű fajlagos beruházási költsége. A szél- és fotovillamos erőművek létesítése nem lökésszerűen, hanem folyamatosan biztosít stabil beruházási lehetőséget, és lényegesen nagyobb teret ad a kis- és középvállalkozások bekapcsolódására, mint a tervezett nukleáris fejlesztések. Az atomerőmű építésével szemben a megújulók létesítése nem kíván közvetlen állami fiskális támogatást, nem növeli az államadósságot és versenyképes alternatívát kínál a nukleáris technológiára épülő áramtermeléssel szemben.Bármi legyen is a jövő útja, mind az energiatermelés, mind az energiafelhasználás terén komoly lehetőség – és szükség – volna a hatékonyság növelésére és a pazarlás felszámolására. Kísérleti tapasztalatok igazolják, hogy e két eszköz együttes alkalmazásával a háztartási energiafelhasználás a jelenlegi átlagos szint 30%-ra csökkenthető anélkül, hogy az a jólétet bármilyen módon befolyásolná. Ezáltal a karbonkibocsátás automatikusan ugyanilyen mértékben csökken, miközben az ellátás biztonsága jelentős mértékben javul.

Az európai trendek azt mutatják, hogy a biztonságos energiaellátás és a dekarbonizáció atomerőművek nélkül is lehetséges. Magyarország azonban az uniós országok többségétől markánsan elütő energiapolitikai útra lépett. A paksi beruházásról született döntés gyakorlatilag kizárja, hogy a megújuló szektor hozzájusson a fejlesztéséhez kellő forrásokhoz, és végérvényessé teszi lemaradásunkat ezen a területen.

8./ Növekszik-e az áramigény Magyarországon? Kívánatos-e, hogy növekedjék? Kielégíthető-e új atomerőművi blokkok üzembeállítása nélkül?

A paksi erőműfejlesztés mellett érvelők évi 1,5%-ra teszik a magyar áramkereslet bővülését, és ezzel indokolják, hogy miért kellene már a 2020-as évtized közepén üzembe állítani 2400 MW új atomerőművi kapacitást, miközben a jelenlegi blokkok még 2032-2037-ig termelhetnek. Valójában a 2008-as válság óta Magyarországon folyamatosan csökken az áramfogyasztás. Ez a csökkenő trend még 2013-ban sem állt meg, amikor a GDP már szerény mértékben emelkedni kezdett. De az évente 1,5%-os igénybővülés a múltbeli adatok elemzésével sem igazolható. Az elmúlt két évtizedben Magyarország évi átlag 2,5%-os GDP növekedést ért el vásárlóerő-paritáson, úgy, hogy eközben mindössze évi 0,9%-kal növekedett a villamos energia iránti kereslet. A mértékadó közgazdászok a magyar gazdaság tartós növekedési kilátásait 1-1,5%-ra teszik, így nehéz belátni, miért okozna ez akkora áramkereslet-bővülést, ami indokolná a paksi erőmű következő évtizedre tervezett bővítését.

Gazdasági érdekeink nem az energiaigény növekedéséhez fűződnek, hanem a növekedés fajlagos energiaigényének csökkentéséhez. Teljes energiarendszerünk hatásfoka 20-30% körül mozog, és a villamos-energia hasznosításának mutatói se jobbak ennél. Ameddig ilyen hatalmas tartalékok rejlenek a hatékonyság növelésében, nem helyes és nem is indokolt az áramigény növekedésével számolni. A növekedés elsősorban a nemzetgazdaság kiadásait növelné, hiszen több mint 75%-ban import energiaforrásokra támaszkodik (beleértve az atomerőmű fűtőelemeit is, amelyeket a hivatalos statisztika rendre hazai forrásnak tüntet fel).Az áramigény kérdésében elvileg változást hozhat az elektromos közlekedés és a hőszivattyús fűtési megoldások térnyerése. Ezek azonban hazánkban – a nemzetközi trendektől eltérően – egyelőre nem támogatott fejlesztési irányok. Ha ebben változás lesz, az sem jelenti feltétlenül az áramfelhasználás mértékének növekedését.

Az energiahatékonyság javításában rejlő lehetőségek meghaladják a hazai gazdaság várható, szerény ütemű növekedésének többlet energiaigényét.

9./ Milyen szabályozási problémákkal jár a nukleáris alaperőmű illetve a megújulók nagyobb arányú belépése az ellátó hálózatba? Hogyan oldhatók meg ezek?

A nukleáris erőműveknél elsősorban az éjszaka nagy mennyiségben „fölöslegesen” termelt áram elhelyezése és a nagy erőművi méretből adódó jelentős tartalékkapacitás biztosítása jelent gondot. A megújulóknál pedig biztosítani kell, hogy akkor is legyen elegendő energia, amikor a természeti feltételek kedvezőtlenek.

A hazai szabályozás számára fokozott kihívást jelent majd az új atomerőművi blokkok belépése egy 10-15 éves átmeneti időszakban, amikor a régi és az új egységek együtt termelnek majd. A nehézségeket mérsékelheti, hogy az ígéretek szerint az új atomerőművi blokkok jobban szabályozhatók, mint a jelenlegiek. Ezt a reményt azonban a szakirodalom tudomásunk szerint nem támasztja alá. A Paksra tervezett reaktortípus még annyira új, hogy sehol nem rendelkeznek üzemeltetési tapasztalatokkal, így a tényleges szabályozási lehetőségekről legfeljebb találgatásokba bocsátkozhatunk.Ami a megújuló energiaforrásokat illeti, nagyobb arányú bevonásuk a villamosenergia-hálózatba ma már nem jelent megoldhatatlan műszaki problémát – ezt számos ország gyakorlata bizonyítja. Az időjárástól függően ingadozó termelést ellensúlyozhatja a megújuló források sokfélesége. Az előállított és a felhasznált áram mennyisége közti különbséget kiegyenlítheti energia behozatala illetve kivitele. Bővül az energia tárolására szolgáló technológiák választéka. Ismeretesek a felhasználók alkalmazkodását ösztönző megoldások is: az intelligens (smart) berendezések térnyerése (például a pillanatnyi áramár függvényében be- és kikapcsoló fogyasztók, köztük hőszivattyúk, villanybojlerek), valamint az árképzés reformja együttesen lehetővé teszik akár 100%-ban megújuló energiaforrásokra támaszkodó rendszerek működtetését.

A megújulók és a nukleáris erőművek más-más típusú, de egymással összemérhető és egyaránt kezelhető problémákkal szembesítik az energiahálózatok kezelőit.

10./ Igaz-e, hogy a nukleáris energiatermelésnek a legalacsonyabb az üvegházgáz kibocsátása?

A nemzetközi kutatások ebben a kérdésben egyértelműen nemleges választ adnak. Az atomerőművek teljes életciklusának elemzésével foglalkozó 103 tudományos közleményt összegző jelentés adatai szerint az ágazat széndioxid-kibocsátása megtermelt kilowattóránként 66 gramm. Ez lényegesen kedvezőbb ugyan a fosszilis ágazatnál, a megújulók átlagánál azonban rosszabb. A kibocsátás csaknem 40%-a a bányászathoz és a fűtőelemek gyártásához kapcsolódik, de az erőmű működtetése során keletkező karbon-kibocsátás sem elhanyagolható: részaránya az életciklus egészére vetítve csaknem 20%-os.

A problémát súlyosbítja, hogy – elsősorban az uránérc-bányászat növekvő kibocsátásának köszönhetően – az atomerőművek egyre romló karbonkibocsátási mutatókat produkálnak. Ezzel szemben a megújuló alapú technológiákhoz kapcsolódó kibocsátások a hatásfok általános javulásának köszönhetően egyre jobbak.

A megújuló források igénybevétele a teljes életciklust tekintve kisebb karbon-kibocsátással jár, mint a nukleáris energiatermelés.