1./ Milyen megállapodások születtek az atomerőművel kapcsolatban Magyarország és Oroszország között? Milyen kötelezettségeket vállalt a két szerződő fél?

A paksi bővítésről szóló orosz-magyar megállapodás első elemeként 2014 januárjában a két kormány képviselője megegyezett két új erőmű-blokk építéséről.

Az aláíráson jelen volt Orbán Viktor magyar miniszterelnök és Vlagyimir Putyin orosz államfő. Az együttműködés kereteit a Magyar Országgyűlés 2014 februárjában törvénybe foglalta (2014. évi II. törvény). Magyarország kötelezettséget vállalt arra, hogy a beruházást versenyezetés nélkül, orosz közreműködéssel valósítja meg.

A megállapodás pénzügyi hátterét biztosító egyezményt a két ország 2014 márciusában írta alá. Oroszország legfeljebb tízmilliárd eurós hitelt biztosít a tervezett paksi beruházáshoz, ami a teljes beruházási költség 80 százalékát biztosítja.

A megállapodás alapján számítva a beruházási költség 12,5 milliárd euróra – jelenlegi árfolyamok mellett mintegy 3850 milliárd forintra – becsülhető. Az esetleges költségtúllépések finanszírozása a magyar félre hárul.

Az orosz állami hitel ténylegesen felhasznált összegét Magyarország 21 év alatt fizeti vissza. Az első hiteltörlesztést a paksi atomerőmű 5-ös és 6-os energiablokkjának működésbe lépésekor, de nem később, mint 2026. március 15-én kell teljesíteni. A magyar fél a lehívott hitelösszegre évi 3,95 százalékos kamatot fizet az idei évtől 2026. március 15-ig. Ezt követően a hiteltörlesztés első 7 évében 4,5 százalékos, a második 7 évben 4,8 százalékos, az utolsó 7 évben pedig 4,95 százalékos lesz a kölcsön kamata.

Az atomerőmű építésre felvett tízmilliárd eurós kölcsön futamideje 33 év. 2026 és 2047 között a megállapodás évente mintegy 300 milliárd forinttal terheli a magyar költségvetést.

2./ Mennyibe kerül az új erőművi blokkok építése? Milyen járulékos beruházásokat igényel, ezek milyen költségekkel járnak?

Az orosz-magyar megállapodás alapján számítva, fajlagosan, egységnyi energiatermelő kapacitásra vetítve az új paksi erőmű 5200 euró kilowattonkénti áron épülne. Összehasonlítva ezt az árat más épülő vagy tervezett európai atomerőművek áraival elmondható, hogy a paksi létesítmény tervezett költségvetése némileg magasabb, mint a szintén Roszatom közreműködéssel tervezett finnországi erőmű fajlagos ára (5000 euró/kilowatt), és jelentős mértékben meghaladja a Roszatom részvételével a törökországi Akkuyuban épülő erőmű 3850 euró/kilowattos költségvetését. Az Európai Unió területén ugyanakkor nem csak orosz technológiával zajlanak nukleáris erőműépítések. A francia EDF csoporthoz tartozó AREVA jelenleg két helyen, Franciaországban és Finnországban épít nukleáris erőművet és ők nyerték el a tervezett brit erőmű megvalósításának lehetőségét is. A többszöri költségtúllépések és határidőcsúszások után jelenleg a finn és a francia erőmű várható fajlagos beruházási költsége 5150 euró kilowattonként, ami valamivel alatta marad a paksi tervezett árnak. A nemrég tendereztetett brit erőműnek pedig 6000 euró/kilowatt a becsült költségvetése.

Az erőműépítés azonban nem ér véget a kapun belüli építkezéssel, jelentős járulékos beruházásokat is követel.

A paksi erőműnél négy tétel hatását érdemes kiemelni:

• A tervezett és a meglévő paksi blokkok párhuzamos működtetése miatt szükségessé váló hálózatfejlesztési költségek mértékét szakértők 30 és 100 milliárd forint közé teszik.
• Ma az erőművet a Duna vize hűti, ám kérdéses, hogy a több mint kétszeresére növelt kapacitás mellett is elegendő lesz-e a folyó vízhozama a folyamatos hűtési igény biztosításához. Amennyiben nem, úgy a szükséges kiegészítő létesítmények – pl. hűtőtornyok vagy hűtőtavak létesítése – akár további 100 milliárd forinttal is növelhetik a számla végösszegét.
• A tervezett új 1200 megawattos blokkok megnövelik a magyar villamosenergia-rendszer kötelezettségét erőművi tartalékok biztosítására, mivel a tartalékok mértékének meg kell egyeznie az adott ország területén működő legnagyobb teljesítményű blokk méretével. Ez Magyarország számára 700 megawatt többlet tartalékkapacitás kiépítését követelné meg, ami a jelenlegi piaci árak mellett évente (!) 18-20 milliárd forint többletterhet róna a hazai villamosenergia fogyasztókra.
• A legnehezebben a nukleáris hulladékkezelés költségei becsülhetők, mivel egyelőre sehol a világon nem született megnyugtató megoldás a nagy radioaktivitású hulladékok tartós kezelésére. Az orosz magyar szerződés ebben a tekintetben egyáltalán nem megnyugtató, mivel az új erőmű kiégett fűtőelemeinek átmeneti (20 éves) oroszországi tárolása után a hulladékot visszaszállítanák Magyarországra. A paksi erőmű nagy sugárzású hulladékát az 1990-es évek közepétől az erőmű területén kialakított ideiglenes tároló fogadja be, hosszú távú elhelyezése viszont megoldatlan. E tekintetben szinte lehetetlen felelős becslést adni a várható költségekre, mert olyan megoldásra lenne szükség, ami több tízezer évre képes biztosítani, hogy a hulladék ne okozzon visszafordíthatatlan károkat.
• A közepes és kis sugárzású hulladék tárolására léteznek összehasonlító számok. Itt megalapozott becslésnek tekinthető, hogy ezek elhelyezése további legalább 50-100 milliárd forint beruházással jár. A korábban átadott Bátaapáti hulladéktároló mérete ugyanis nem teszi lehetővé, hogy abba a tervezett Paks-2 erőmű hulladéka is elhelyezésre kerüljön, tehát az új erőműhöz új tárolót kell majd építeni.

A járulékos beruházásokat is figyelembe véve a projekt várható összes költsége mai áron 4500-5000 milliárd forintra tehető.

3./ Növeli-e a magyar államadósságot a kölcsön, amit Oroszország nyújt az építkezéshez? Milyen hatással lesz ez az ország hitelképességére?

A nyilvánosságra hozott dokumentumok szerint Oroszország államközi megállapodás keretében biztosít hitelt Magyarország számára, amit az utóbbi kilenc év alatt hívhat le, a beruházás előrehaladásának ütemében. A 33 év futamidejű, átlagosan 4,5%-os kamatozású, euróban felvett hitel növelni fogja a magyar államadósságot, és jelentősen megnehezíti annak finanszírozását, ezáltal súlyos terhet ró a későbbi évek költségvetésére.

Bár a kamatláb nem tűnik magasnak a jelenlegi magyar hitelfelvételi lehetőségekhez képest, de a magyar hitelek piaci kamatszintjét jelentősen növeli Magyarország kedvezőtlen adóskockázati besorolása. Összehasonlításul: a régiónk- ban Csehország nagyságrendileg 3 százalékponttal, Szlovákia 2,7 százalékponttal, de még Bulgária is 1,8 százalékponttal kedvezőbb felárak mellett juthat jelenleg forrásokhoz a nemzetközi piacokon, ami azt jelenti, hogy számukra a 4,5%-os kamatszint anélkül is elérhető, hogy ehhez államközi megállapodást kellene kötniük. Más szóval, ha üzletileg valóban jó döntésnek bizonyulna egy állami finanszírozásban épülő atomerőmű, úgy térségünk országai azt ennél olcsóbban vagy hasonló feltételekkel tudnák megvalósítani anélkül, hogy ehhez „kedvezményes” hitelt kellene igényelniük.

Devizában felvett hitel esetében azonban a legsúlyosabb probléma nem a kamat, hanem az árfolyamváltozás kockázatának kezelése. Amennyiben a forint tovább gyengül az euróval szemben, úgy ez folyamatosan fogja drágítani a hazai fizetőeszközben számolt törlesztőrészleteket, ami vagy azzal jár, hogy az erőmű folyamatosan növeli árait, vagy pedig az adófizetők fizetnek egyre többet az árfolyamveszteség miatt. A hitel másik kiemelt kockázata, hogy bár a hitelkeret lehívása a projekt előrehaladásához kötődik, ám a törlesztés megkezdése nem függ attól, hogy elkészül-e 2025-ig a létesítmény. A hitel törlesztését 2026 márciusában mindenképpen meg kell kezdenünk, akkor is, ha az erőmű nem lesz olyan műszaki állapotban, hogy a villamosenergia-termelés el tudjon ott indulni.

A teljes hitelkeret lehívása után a devizában kibocsátott magyar államadósság közel egyharmadával fog emelkedni. Az árfolyamkockázat teljes mértékben a magyar felet terheli.

4./ Tud-e majd Paks 2 versenyképes áron termelni? Mire hivatkoznak az erről zajló vita résztvevői? Hogyan tartható ezek után az áram ára jelenlegi színvonalon?

Az áramtermelés költsége mindenképpen magasabb lesz a mainál, nemcsak Magyarországon, de szerte Európában. A drágulásnak két tényezője van. Egyfelől a 2020 évek közepétől nagyon sok régi erőmű be fog zárni, ezért csökkenni fog a kínálat. Másrészt az uniós dekarbonizációs program miatt (a fosszilis tüzelőanyagokat fokozatosan ki kell vonni az áramtermelésből) nőni fognak az ún. „karbonárak”, a széndioxid-kibocsátás után fizetendő „díjak”. Mivel a nukleáris erőműnek elhanyagolható a széndioxid-kibocsátása, ez elvben javítja versenyképességét a szénerőművekkel szemben. A mai magyar termelési hátteret tekintve egy új nukleáris blokknak ilyen környezetben akkor lehet értelme, ha pl. párhuzamosan bezárásra kerülne a lignitalapú Mátrai Erőmű, amely a teljes magyar széndioxid-kibocsátás durván 10%-át adja. Kérdéses, hogy a kormánynak van-e ilyen terve. A 2028 körül átadandó második blokk létjogosultsága még ebben az esetben is nehezen értelmezhető. Nem világos az energetikai jövőkép, amelybe a kormány megpróbálja ezeket az egységeket beilleszteni.

Azzal kapcsolatban, hogy milyen árszinten lesz képes termelni egy jövőbeni atomerőmű, jó összehasonlítási alap a jelenleg más országokban zajló nukleáris beruházások vizsgálata. A török erőművet építő Rosz-atom az átadásra kerülő első két blokk termelésének hetven százalékára 91 euró/megawattóra garantált átvételi árat kért, ami több mint kétszerese a jelenlegi piaci árnak. A brit atomerőmű esetében körülbelül 111 euró a megawattóránkénti garantált átvételi ár 35 éves időtartamra. Összehasonlításul a jelenlegi német megújuló energia átvételi árak megawattóránként: 2014. januártól 10 megawatt fölötti napelemes rendszereknél 94,7 euró, szárazföldi szélerőműveknél legfeljebb 89,3 euró. Ha ezeket az adatokat forintra átszámítjuk, kiderül, hogy ha az atomerőmű piacifeltételek mellett épülne, aligha tudna 27-33 Ft/kilowattóra árszint alatt áramot előállítani, ami jócskán meghaladja a jelenlegi 12-13 Ft-os paksi és a 14-15 Ft-os tőzsdei áramárat.

A tervezett paksi projektnél a költségek csökkentése érdekében azt tervezik, hogy az Oroszországtól államközi hitelként felvett összeget hozamelvárás nélkül, állami tőkejuttatásként kapja meg a paksi erőmű. Ez a megoldás az erőmű szintjén valóban jelentősen, akár 9-10 forinttal csökkentheti a költségeket, ami így akár 20 Ft/kilowattóra szintre is lecsökkenhet, hiszen az erőmű mentesülne a finanszírozás terheitől.

Még ha ki is állná ez a megoldás az európai versenyhatóság vizsgálatát, akkor is nehéz lesz biztosítani, hogy a Pakson termelt, a magyar adófizetők több évtizedes megterhelése révén „olcsóvá” tett áram haszonélvezői kizárólag a hazai vállalkozások és a lakosság legyenek. Az egységesülő európai energiapiacon ugyanis nem lehet megállítani az országhatároknál az áram útját, így a magyar adófizetők áldozatvállalása más országok energiafogyasztóit hozhatja kedvezőbb helyzetbe, mert a magyar kormányzatnak nem lesz érdemi lehetősége, hogy kizárja őket a mesterségesen olcsóvá tett áram fogyasztásából.

Paks 2 a jelenlegi piaci ár kétszereséért tudna termelni. Versenyképességét a kormány úgy kívánja biztosítani, hogy az építésére felvett hitel kamatterheit (és a járulékos beruházások költségeit) teljes egészében a magyar adófizetőkre hárítja.

5./ Versenyképes-e a megújuló forrásokból előállított áram az atomenergiával? Milyen trendek figyelhetők meg más országokban?

2013-ra az Európai Unió egészét tekintve 14%-os részarányt ért el a megújuló energia, de Németországban már 21% a nap- és szélerőművekből illetve biomasszából előállított termelés aránya. A szélerőművek által termelt áram átvételi ára átlagosan csupán kétharmada az újonnan létesíteni tervezett nukleáris erőművekének, de ma már a napelemek által termelt áram ára is összemérhető egy tervezett nukleáris erőmű által előállított áram árával.

Az atomerőműveit 2011-ben részlegesen leállító Németország 2013-ban már a magyar teljes villamosenergia-felhasználásnak megfelelő mennyiségű áramot exportált, úgy, hogy több villamos energiát állított elő nap- és szélerőművekben, mint atomerőművekben.

A megújuló illetve nukleáris erőforrásokra épülő alaperőművek hosszú távú együttműködésének korlátot szab, hogy a növekvő megújuló részarány miatt egyre nő az olyan időszakok aránya, amikor a villamosenergia-rendszer egészét képesek lesznek kiszolgálni a megújuló erőforrásokon alapuló erőművek. Dániában tavaly, december 21-én tudták első ízben kiszolgálni az ország teljes energiaszükségletét a szélerőművek, de a teljes decemberi hónap tekintetében is 54% volt a szélenergia részaránya. Németországban is a teljes energiaigény 60%-át biztosította 2013 októberében néhány napon át a szél- és napenergia. A legutóbbi előrejelzések szerint Németországban 2035-ben már az év 30%-ában képesek lesznek kielégíteni az ország energiaigényét a megújuló alapú erőművek. Ahogyan nő a megújuló energia részaránya az európai termelésben, úgy válik egyre nehezebbé a nukleáris erőművek piaci megtérülésének biztosítása. A nap- és szélerőművek ugyanis még az atomerőműveknél is olcsóbb folyó költségekkel termelnek, hiszen esetükben a „tüzelőanyag” a korlátlanul és ingyenesen elérhető nap- és szélenergia.

A francia atomerőművek 2013-ban már csupán 73%-os kapacitáskihasználtsággal üzemeltek, miközben a nukleáris létesítmények üzletileg akkor életképesek, ha a kapacitásuk 90%-ban kihasznált.

Az energetikai kutatási és fejlesztési források nagyobb részét már ma is a megújuló szektorban használják fel, ezért az ilyen módon előállított áram ára világszerte egyre csökken, miközben az atomenergiáé – a biztonsági igények növekedése és a fűtőanyag drágulása következtében – folyamatosan nő. Így meg kell fordítanunk a kérdést: vajon meddig lesz versenyképes az atomenergia a megújuló forrásokból származó energiával?

Olvasson tovább!

Olcsó?

Környezetkímélő?

Biztonságos?

Jogszerű?

A Paks vobiscum? című kiadvány egyben letölthető ide kattintva.