A magyar állam történelmének legdrágább beruházásába kezd. Ehhez olyan hitelt vesz fel, amely a külföldi államadósságot egyharmadával növeli, törlesztése pedig húsz éven át évente legalább 300 milliárd forintba kerül majd (ha romlik a forint, akkor persze, többe).
A pénzt egy elavult és kockázatos energetikai beruházásra fordítjuk: atomerőművet építünk, amely a világpiaci ár kétszereséért termel áramot, miközben Európa gyors ütemben állítja át energiaháztartását a megújuló erőforrásokra.
Az adósság, az építkezés, valamint az erőmű fenntartása és üzemanyag-ellátása szoros szálakkal köt bennünket Oroszországhoz, amelynek érdekszférájából oly nehezen szabadultunk egy negyedszázaddal ezelőtt. A moszkvai szerződés – a varsóihoz hasonlóan – kényszerpályára tereli az országot, amelyről fél évszázadon belül nem tud letérni. A döntés előkészítése és jóváhagyása sebtében és igénytelenül, az előrelátás, gondosság és társadalmi egyeztetés legkisebb jele nélkül ment végbe.
Függetlenségünket, biztonságunkat és a kiegyensúlyozottabb gazdasági fejlődés reményét kockáztatjuk azért, hogy a következő években a kormány költekezését olyan pénzből fedezhesse, amit majd csak 2026 után kell visszafizetni a kamatos kamatokkal. Ekkora cinizmus és ilyen felelőtlen politika bárhol a világon jogosan váltaná ki az elárult nép heves tiltakozását. Nálunk csend van, a téma lefutott, nincs hírértéke, túl bonyolult.
Olvasó! Segíts! Oszd meg ismerőseiddel az erdekelezvalakit.blog.hu és az Érdekel ez valakit? facebook oldal híreit! 18 kérdés, 18 válasz: mindaz, amit Paks2-ről tudnunk kellene és nem tudtunk eddig.
Tájékozódj! Tiltakozz!
Budapest, 2014 szeptember 28.
A Paks vobiscum? kezdeményezés szervezői nevében
Béres Tamás Lányi András Munkácsy Béla
